Magamról

   

"Döntéseid eredménye a jelened, következménye a holnapod. S mivel a jövőt nem láthatod előre, nem csoda, ha a fontosabb események előtt nem tudsz dönteni, ha segítséget, tanácsot keresel. Mivel önmagával szemben mindenki vak - más problémáját átlátod, de a sajátjaiddal nem boldogulsz..." 
(A. J. Christian)


Több mint tíz éve kezdtem a jóslás "tudományával" foglalkozni...de ha összeszámolom az éveket lassan több, mint húsz...ami még gombócból is sok. :)  Gyakran elhangzik a már jól ismert kérdés " Mikor jöttél rá, hogy megvan benned a képesség?". Ez egy érdekes történet, amit általában megosztok a hozzám betérő vendégeimmel : "A barátnőmnél találkoztam először a cigánykártyával, vele sokat "játszottunk" a lapokkal, amit nem vettünk igazán komolyan, inkább mosolyogtunk rajta. Kislány voltam még, akinek tetszettek a színes figurák és jó mókának találtam "Fekete Péter" helyett. Több, mint húsz éve mentem el először egy valódi jósnőhöz. Abban az időben ez nem volt ennyire ismert és elterjedt, de kíváncsi voltam, milyen lehet egy ilyen rituálé. Amikor a javasasszony meglátta a tenyerem, mosolyogva rám nézett és azt mondta, hogy üdvözöl a köreiben. Mint kiderült, a képességet anyai ágon örököltem, így születtem és a  mágikus " M" szintén látható mindkét tenyeremben. 


Nem sokkal ezután  kaptam egy érdekes könyvet a francia kártyajóslásról és ez volt az, ami elindított az úton. Ezt követően egyre több visszajelzést kaptam arról, hogy amit a lapokból kiolvastam, az rövid időn belül beigazolódott. 

 A környezetemben mindenki arra biztatott, hogy kezdjek el komolyabban foglalkozni sorselemzéssel és ne csak barátoknak és az ő barátaiknak nézzem meg a lapjait.  Azóta több  rendezvényen vettem már részt, ahol a Magyar Fejlesztési Bank, az ELMÜ, a KÜHNE-NAGEL stb... "háziboszija" voltam az Európa rendezvényhajón. A kecskeméti Gong rádióba is meghívást kaptam több alkalommal, ahol élő adásban jósoltam a betelefonáló hallgatóknak, de a szokásoktól eltérőn itt szó esett a múltjukról, a jelenükről és a jövőjükről is.

  
Őszinte leszek, kezdetben " kislányként"  nem vallottam magam  a szó nemes értelmében" jövendőmondónak", ennek ellenére, akik nálam jártak, tovább ajánlottak ismerősöknek, barátoknak, mert az elhangzott  szavak-útmutatások  hitelessé váltak. 

A főállásom mellett, ez volt az én másik világom, ahol otthon éreztem magam. Itt lehetőséget kaptam arra, hogy segíthessek  a hozzám fordulóknak. 


Ami a legszebb és legértékesebb ebben a munkában, hogy ezáltal lélektársakra is találtam és elmondhatom, hogy több ,mai napig tartó őszinte, igaz és értékes barátság ennek hatására született az életemben, ami a mai világban szerintem az egyik legnagyobb kincs. Így lettem én az évek során sokak "boszija", " boszikája", aki segít  eligazodni az élet különböző területeinek útvesztőjében.

A  múltunkon változtatni már nem tudunk, de tanulhatunk a " hibáinkból " és tovább vihetjük a megszerzett tapasztalatot. A jelent meg kell élnünk, hisz minden percünk csodát és lehetőséget rejt, csak észre kell vennünk és nem szabad elsétálnunk mellette. A jövő felderítetlen utakat tartogat számunkra, amire a kártyalapok rámutatnak és segítenek a döntésekben, egy-egy számunkra fontos  kereszteződésnél.

  A választás és a döntés mindenkinek a kezében van. A szabad akarat jogát elvenni nem lehet.  

A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak. (Nora Roberts)

Médiamegjelenés: http://www.vous.hu/hir/20160407-a-kartyabol-joslas-online-jobb

Idézet a cikkből:

„Gyerekként még játék volt a kártya, de valójában ez egy veszélyes eszköz, amit nem szabad komolytalanul venni, mert úgy tartják, hogy elveszik tőled a tudást” – folytatta Anita.

Amikor valaki elmegy egy jóshoz, érthető módon azt szeretné, hogy ő maga húzhasson ki lapot, de a jós kártyájához valójában nem szabadna másnak hozzáérni.

Én megengedem, hogy a kérdező válassza ki a lapokat, de utána meg szoktam tisztítani egy selyemkendő és egy gyertya vagy egy füstölő segítségével. Időnként az egész paklit is ki szoktam cserélni, mert elhasználódik.

Valójában emiatt sokkal jobban kedvelem az online jóslást, mert ilyenkor a kártya csak az én kezemben van, amit nem befolyásol a vendégem tudatalatti vágyképe. A legjobb az a helyzet, amikor semmit sem tudok az illetőről, amikor még nem ismerem az élete titkait.

Én nem kérdezek, elmondom, amit látok és mindenkit megkérek, hogy ne mesélje el nekem, mi történt vele.

Az elemzés végén mindenki felteheti a keresztkérdéseit és elmondhatja azt, amit gondol” – avat be a részletekbe a jósnő. Így az úgymond lezáró rész már hasonló a pszichológussal történő beszélgetéshez. Tanácsot kérnek, útmutatót, néha csak annyit szeretnének, hogy egy kívülálló meghallgassa őket.

Nem lehet reggeltől estig ezt csinálni

„A jóslás koncentrációt és odafigyelést igényel, néha azt mondom, hogy annyira elfáradok, mintha kiküldtek volna a földekre szántani. Mindez nemcsak energia és időráfordítás részemről, hanem nagyon nagy felelősség is, mert emberi sorsokról van szó.

Közel 15 év alatt sok viszontagságos sorsot kísértem már végig és nekem nagy öröm, ha azt látom, valakinek révbe ért az élete. Az ő boldogságuk nekem is boldogság. Nagyon sokszor hallom, hogy azt mondják, drága Boszikám, nélküled ez nem sikerült volna, de nem én vagyok a csodatevő, mert a csodához és a kitartáshoz az erő bennük van. Én csak 'statiszta' vagyok az úton, nem a főszereplő, az érdem nem az enyém.”

Anita azt mondja, a jóslás szónál jobban szereti, ha sorselemzésnek vagy útmutatásnak nevezik azt, amit ő tud nyújtani a hozzá fordulóknak. A jóslat ugyanis egy elrendeltetett és lezártnak tűnő kinyilatkoztatás, ő azonban úgy gondolja, van választási lehetőségünk, igenis tudjuk befolyásolni a sorsunkat. Akik hozzá fordulnak, legtöbbször valamilyen krízishelyzetben vannak vagy változás előtt állnak.

A kártyalapok irányt mutatnak, felhívják a figyelmet az esetleges buktatókra, de a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia, ami elvezeti a vágyott sikerhez vagy a beteljesült boldogsághoz.

Óvatosan kell kezelni az információkat

„Fontos tudni azt is, hogy a jóslás során vannak kártyalapok, amelyeket különösen óvatosan kell kezelni. Ilyen például a betegség vagy a halál szimbóluma. Amikor ezek kerülnek bele egy-egy jóslatba, akkor sokszor csak annyit mondok, hogy ki lehet az a családtag, akinél valamilyen szervi problémát látok, és azt javaslom, hogy menjenek el egy kivizsgálásra.

A halál kártya ilyen szempontból még nagyobb körültekintést igényel. Nem feltétlenül jelent rosszat, mert valaminek a lezárása és egy új kezdete is lehet.

A kezdetekben ezzel kapcsolatban ért egy komoly trauma, amikor úgy éreztem, abba kell hagynom a jóslást és nem szabad többé elővennem a kártyákat. A lapokban a barátnőm párjának a halálát láttam, de nem tudtam, hogy mondjam el neki. Három héttel később az élettársa autóbalesetben vétlenként az életét vesztette. A barátnőm mindezek ellenére arra biztatott, hogy folytassam és ne érezzek emiatt lelkiismeret-furdalást, mert nem tudtam volna mit tenni.

Amióta a kisfiammal állapotos lettem, magamnak már nem is jósolok, nem bírnám elviselni, ha valamilyen negatív dolgot látnék vele kapcsolatban.”


„A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.” (Eleanor Roosevelt)

Anita azt mondja, nagyjából fél- egy évre előre látja valakinek a sorsában a nagyobb életeseményeket. Miután időkártya nincs a lapok között, hiába kérdezik tőle, hogy egyes történések dátum szerint pontosan mikorra várhatóak, nem tudja konkrétan megmondani, csak hogy a közeli vagy a távolabbi jövőben következik be valamilyen fontosabb esemény. Mint ahogyan neveket sem tud, bár a személyes jellemzőket lehet látni.

Az Anitához fordulók közül sokan a cigánykártyát választják eszközként, ami színes, beszédes és meseszerű. Ő azonban a mai napig jobban kedveli a francia kártyát, ami egészen más üzeneteket küld, de használ még angyalkártyát is a jövendöléshez.

„Sokszor előfordult már, hogy valaki túl gyakran szerette volna kérni a segítségemet (heti rendszerességgel), én viszont maximum havonta egy alkalommal javaslom, hogy felkeressenek. Azzal nem segítek, ha tőlem kezdenek el függeni, ha kizárólag az alapján cselekszenek, amit tőlem hallanak.

Olyan ez sokszor, mint egy terápiás beszélgetés vagy párkapcsolati tanácsadás, ami mankót ad. Én mellettük vagyok, de a döntéseiket nekik kell meghozni és nem lehet a felelősséget valaki más vállára átrakni."